A tél közmondásokban
A közmondásos évszakok közül leggyakrabban a telet emlegetik. És e mondások többnyire szépek, színesek, kifejezésteljesek és sokszor találók. Meglátszik rajtuk, hogy a nép ezeket lelki és szívbéli nyugalommal és több időnek a ráfordításával költötte, mint azokat, melyek a többi évszakra vonatkoznak. A tél az elmúlás, a messze múltnak a gondolatával van összekötve; a nép előtt a szellemi gyűjtés, a lelki szemlélődés és elmélkedés ideje. A tél ünnepeit is ennélfogva nagyobb odaadással, a hittitkokba való mélyebb elmerüléssel, szinte nagyobb együttérzéssel üli meg.
A tél kezdete a közmondásokban vidékek és országok szerint változik. Csillagászatilag december 21-e a legrövidebb nap és a tél kezdete. Észak-Itáliában is ilyennek mondja a közmondás: „Szent Tamás napján visszafordul a nap” — azaz hosszabb lesz a nappal.
Más országokban a hidegebb évszak havasan veszi kezdetét. Nálunk ismeretes e mondás:
Itt vagyon már Simon, Júdás,
Jajj te neked inges, gatyás!
Ilyenkor kezdődik már az első dér, mely előhírnöke a fagynak és a hónak (október 28.). A Felsóvidékre Szent Márton (november 11.) szokta hozni a havat és a telet, aki fehér lovon érkezik meg. S ki ne ismerné Márton lúdját, amely a kellemes szórakozásra való tituluson kívül még arra jó, hogy megjósolja, milyen lesz a tél? Ha a mellcsontja szép fehér: akkor hideg s havas, ha barnás: úgy sáros idő lesz. Németországban s másutt is Szent Katalinnal (november 25.) kezdik a telet. „Szent Katalin fehér köpenyben jön” — mondják az emberek.
A népnek igaza is szokott lenni mondásaiban, mert november hó második felében szoktak a természetben az enyhébb időszak utolsó nyomai is lassankint tünedezni. Sűrű, komor fellegek úsznak az égbolton, heves szelek és havas esők, hóförgetegek és jégcsapok jönnek a hosszú sötét éjjeleken, a fehérszakállú télapó nyomában. A vándor, aki a téli tájon, a puszta mezőkön és a komoran hallgató erdőkön keresztül halad gyakran órák hosszat anélkül, hogy élőlénnyel találkoznék. És ha messzi távolból jövő hang üti meg a füle dobját, az annál jobban emlékezteti arra, mily téliesen csendes minden körötte. E komolyság és az ünnepi hangulat, mely a természeten ural télen, az emberi kedélyre is hat.
Az ónémet naptár Szent Kelemen pápa (november 26.) ünnepével kezdi a telet és e napot horgonnyal jelöli, mert e napon a hajósoknak már a kikötőben kell lenniük. A négy évszakot így határozza meg közmondásaiban:
Szent Kelemen hozza meg a telet.
Szent Péter széke tavaszt jelent (február 22.).
A nyarat hozza szent Orbán (május 25.).
Az őszt kezdi szent Bertalan (augusztus 24.).
Szent Luca (december 13.) napját említik leggyakrabban a téli mondásokban. Az angolok azt mondják, Luca nap a legrövidebb nap és a leghosszabb éjjel. E szentnek ünnepe ugyanis a régi kalendárium szerint december 25-re esett, azért halljuk a következő mondásokat is: „Szent Luca nagy tél, csibelépéssel növekszik a nap”, „Szent Luca megkurtítja a napot”. Az olaszok is mondják: „Szent Luca a leghosszabb éjjel, a mi van.”
A Szent Luca-napi időjárásból jövendőt mondanak, jósolnak is az emberek. Így Szardíniában e napról határozzák meg, mily időt várhatnak karácsony napjára. Nálunk egyes vidékeken pedig Luca-napjától, vagyis december 13-tól kezdve tizenkét napig, azaz 25-ig vigyáznak az időjárásra, s amilyen idő van az egyes napokon, olyan lesz a megfelelő hónap. Ez a Luca-kalendárium. A népszokásokban Luca napján sok babona fordul elő, melyet nagyobbrészt a jövőnek megtudása kedvéért űznek. Ilyenek az úgynevezett Luca-fényből, Luca-keresztből való jósolások. A Luca-székről is mindenki hallott már.
Van azonban e napnak s Szent Miklós napjának kedvesebb jellege is, kivált a gyermekek előtt. A fiúk rettegve örülnek a szigorú, de bőkezű Mikulásnak, a leányok inkább Lucának. Avagy az is csak a régi jó időkből maradt, mesévé válott már? Amióta erről is sikerült a vallásos zománcot letörni, eldurvult és elfajult e szép szokás, mely hajdan a szülők egyik alkalmas eszköze volt a jó gyermekek megjutalmazására, s a rosszak megbüntetésére. Ma pedig nagyobbrészt csak komédia és hecc. Szomorú jelenség. Szomorú haladás.
Más közmondások a tél tartósságát és szigorát jellemzik. A tél legszigorúbban ragaszkodik a jogához, vallják a mondások : „A tél általvető, ha nincs az egyik oldalon, van a másikon.” Az angolok ezt mondják: „A tél sohasem henyél.” A franciák pedig: „Aki egy téli napot átélt, egy halálos ellenséggel van kevesebbje.” Másutt ismét: „Szerencsés az az ország, melyben a felhők telelnek.” A felhők ugyanis enyhítik a hideget.
A hidegben gyorsabban mozog az ember. Mondja is a szállóige: „Télen mindenki ifjú lesz.” Ilyenkor minden kabát jó a közmondás szerint: „A fagy minden rongyot összetart.”
A jövőre mindenki kíváncsi s a jóslásból ki nem fogy az ember. A közmondások az újévet emlegetik leginkább. Ausztriában mondják: „Amilyen Szent Katalin napja, olyan lesz az újév.” Németországban: „Az első napi hajnali pír rossz időt és nagy csapást hoz.” Tirolban és másutt pedig termékeny évre enged következtetni. Portugáliában: „Az év első napja a nyár első napja.” Spanyolországban az újévről két különös közmondás ismerős. Az egyik: „Többet hoz az újév, mint a jól művelt föld.” A másik: „Ne mondj rosszat az évről, amíg el nem múlott.”
Forrás: Téli Esték 1912. XV. évfolyam 3 szám 3. ;4. szám 5. ; 5. szám 3.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/TeliEstek_1912/?pg=22&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/TeliEstek_1912/?pg=32&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/TeliEstek_1912/?pg=38&layout=s
