Egyék a nagyfejűek!

Mióta nyugdíjasként rokkant is lettem (nem rokkantnyugdíjas), a hét köznapjain feleségemmel közösen napi egy délebédet hozatunk. Ez kettőnknek is elég. Mi több, nem kell naponta főzéssel bajlódunk, mosogatnunk, s mozgásszegény életmódunk ellenére nem hízunk el. Néha azért ráfanyalodunk egy kis kiegészítésre, ínyencségre. Azt nem is mondanám, hogy jobbra, mert kunsági szakácsunk igen jól, háziasan, ízletesen főz és meglehetős választék is van. Ha néha főzünk, olyankor váratlan meglepetések érnek bennünket a nyersanyagot illetően. Ezt sajnos nem magunk szerezzük be, hanem többnyire – leszámítva a rokoni segítséget – egy segítőszolgálat munkatársai bonyolítják le.