A Buczkó lánya. Rege

A toroczkószentgyörgyi várrom ormára sötét ködök ültek, hogy még szomorubbá, még sötétebbé tegyék azt az idők által összerombolt maradványait, düledező karcsu falainak. Lent az árok fenekén kis malom egyetlen kereke zug magában, de olyan gyöngén, hogy már azt az oldalon epret szedő leányka sem hallja meg…

Vagy talán nem is akarja hallani?! hiszen olyan kedvesen mesél neki ez a három kis bojtárfiu. Először a nagyobbik kezdi el közülük a mesét.

„Hallottam a csörgő kis pataktól, enyelgő szellőtől és az árvalányhaj hajlófü hegyétől, hogy volt itt réges-régen egy óriás ember. Kalapjával a fellegeket tudta kergetni s ha megharagudott, két kézre fogta a villám üstökét, azzal verte be az ellenfelének minden oldalbordáját. Vaskövet evett s ha nagyon megszomjazott, kicsavarta a reggeli köd foszlányait üditő italnak. Haragjától félt a világ, csak egyetlen leánya a szép Angyalka nem, mert tudta, hogy őt nagyon szereti.

Lakása a szabad természet volt, mivel nem akadt kőmives, a ki házat tudjon neki építeni, az ácsok meg nem találtak a világon akkora fát, a mely beérte volna az óriás kis szobáját gerendának.Egyszer Buczkó azt gondolta, hogy mégis elmegyen megpróbálni, hátha akadna kőmives a nagyvilágon; hátha találna olyan nagy fát, mely ahhoz gerendának elég nagy lenne?

A szép Angyalkának szivére kötötte, hogy míg ő oda jár sehová ne menjen, senki ne se szóljon, mert ha szólani mer, nagy lesz a haragja s nem tudja mit csinál. Különösen pedig kerülje azt a várat, mely oda van az ő ülőszéke mellé épitve, mert ha szóba állna Szentgyörgyvár urának egyetlen fiával: a villámmal veri mindeniket össze.”

Itt megállott beszédjével a nagyobbik bojtárfiu s a középső kezdte a mesét folytatni szépen:

 „Buczkó az óriás mene-medegéle kőmivest keresni, gerendát találni, minden kettő helyett ötöt-hatot lépett s mire az éj beált, tul volt a nagy világ kisebbik oldalán. Idehaza lánya, a szép Angyalka leült a hegyre, mint rendes ülőszékre az apjának s egy másik magasabb sziklának a tetejéről költötte el estebédjét.

Oldala mellett a tulsó dombon ott állott Toroczóvára s a szép Angyalka lepillantott reá csupa kedvtelésből.

Adatok a „hamis eskü" mon­dáihoz

1.    )    Pesti Frigyes 1864-ben készült helynévgyüjteményében a hunyadmegyei Livádia község helynevei közt olvassuk:

„Livadze nevű düllő, mely jelen­be a szomszéd Borbátvíz község tu­lajdona állítólagosán azon regényes jogalapnál fogva, hogy miután a régi villongós időkben ellenség beütése s azon akkori vad kor szelleme szerint egészbe felégettetelt, elpusztíttatott, a tér pusztán, parlagon maradt s idők teltével a' tulajdonjog fölött perre ke­rült a' dolog, melynek következtében egy borbátvízi hatalmas űrnek, — ki midőn a kérdéses hely színére törvényhatósági bizottmány szállt ki, lábbeliinek a' talpát belőlről megrakta földdel és midőn az eskü részire ítél­tetett, megesküdött, hogy azon föld, a' melyre ő lépik, az ő udvari allodiális földje s így ezen időtől fogva a megnevezett dűlő a borbátvíziek birtokában van mai napig."

Pesty Frigyes : Helynevek. (Kéz­irat). Hunyad megyei kötet. (Nemzeti Múzeum könyvtára. Kézirattár).