Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A földi javak felosztása. Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... I.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A földi javak felosztása

Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... I.

Az eredetmagyarázó monda a világ teremtéséről, az égitestek, meteorológiai jelenségek, földfelszíni formák kialakulásáról, az ember és az emberi tulajdonságok, társadalmi viszonyok, intézmények, valamint az állat- és növényvilág eredetéről szóló elbeszélő néphagyomány. Egy részük – a tréfás mesékhez, trufákhoz hasonlóan – tréfás hangvételű, és a hallgatóság szórakoztatására szolgál. Különösen az emberi tulajdonságokról (pl.: asszonyi magatartás, társadalmi szokások, egyes népek eredete) szóló mondatípusok tartoznak ide.

Idegen szokások, más népek csipkelődése minden nép folklórjában megtalálható. A magyar népköltészetben is élvezettel gúnyolódnak a szomszéd népek eltérő nyelvén, szokásán, viseletén, viselkedésén, magyarázzák „javait”, tulajdonságait. De nincs ez másképp náluk sem, történeteikben gyakran találkozhatunk népünkkel, természetesen a gúnyolt fél szerepében. Zömében a vegyes nemzetiségű területeken és az etnikai határok mentén terjedt el, és élt ez a mondatípus, de megjelenik a szépirodalomban is. (Nagy I. 1988.)

A földi javak felosztása

– Bolgár népmonda – 

Mikor az Isten a nemzetek sorsát, szerencséjét osztogatta szét, először a török jött hozzá és kért valami ajándékot. Az Isten a maga jószántából agalukot (földbirtok) adott neki.

Mikor a bolgárok meghallották, hogy az Isten ajándékokat osztogat, ők is oda mentek.

Módosítás dátuma: 2020. október 14. szerda, 11:31 Bővebben...
 

Hogyan keletkezett a szarvasgomba?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hogyan keletkezett a szarvasgomba?

Volt egy szegény favágó, aki épp sült krumpliból álló szegényes vacsorájához ült, amikor egy toprongyos öreg anyóka kopogott ajtajánál és alamizsnát kért. A favágó megosztotta vele a vacsorát és akkor az öregasszony hirtelen gyönyörű tündérleánnyá változott át, és egy pálcikával megérintette a krumplikat, amelyek ízletes feketeszínű gyümölcsé változtak át. A tündér azután így szólott a favágóhoz:

— Menj kertedbe, áss a földben és ugyanilyen gyümölcsöt fogsz találni, amelynek eredetét senki sem fogja tudni.

Ez a gyümölcs volt a szarvasgomba. A favágó teleszedte a gombával kosarát és földesurának vitte, akinek nagyon ízlett a gomba, úgyhogy tanácsára a favágó a királynak is vitt egy kosárral az ismeretlen gyümölcsből. 

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:55 Bővebben...
 

A könnyező testvérek

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A könnyező testvérek

A Szamos és a Körös mondája

Két szép gyermeke volt a tündérnek, az egyiket, a göndör hajú fiút hívták Szamosnak, a másikat, a rózsaarcú leánykát Körösnek. E kis testvérek nagyon szerették egymást, s édesanyjoknak nagy öröme telt bennök. Őrizte azokat, mint két szeme fényét, hogy baj ne érje őket. A magas Bricsiej hegy aljában egy téres völgy terült el. A völgyet zöld pázsit borítá, feljebb pedig az erdő szélén, ezer meg ezer virág pompázott ragyogó színében, melyek fölött a tarka pillangók űzték csintalan játékukat. Ide küldte játszani gyermekeit a tündér, míg ő a ragyogó ég csillagainak országában, a fényes nap, a halovány hold honában tölté idejét, a hajnal és az alkony pírját hímzé, s a szivárványt szövé. De ott sem feledkezett meg gyermekeiről, őrszeme mindig azokon csüggött, s ha bármily csekély baja lett magzatainak, lenge szellő-szárnyain lerepült hozzájok, megingatta a virágok szárait, hogy a gyermekekhez hajoljanak, megakadályoztatta a pillangókat röptökben, hogy a gyermekek könnyebben hatalmukba kerítsék azokat; kedveseinek játékát ne zavarja semmi.

Volt azonban a tündérnek egy régi ellensége, a Vihar. A tündér szép volt, a Vihar meg szerette, szerelme után esengett. De a tündérnek volt már egy választottja; azt igen-igen szerette, azt elhagyni nem akarta. A Vihar kosarat kapott. A szegény tündérnek ezért volt a Vihar ellensége. A Vihar rosszlelkű volt, azért táplált ellenségeskedést ok nélkül. Az ellenségeskedést pedig átvitte az ártatlan gyermekekre is. Ha már az anyát belefáradt bosszantani, hogy szürke felhővé fosztotta szét a tündér szőtte hajnal pírját vagy hogy ketté szakította valami fekete felhőgombollyal a szép hímzésű szivárványt, ha már ezekbe beleunt, fogta magát, s a göndör hajú fiút és a rózsaarcú leánykát bolygatta, zavarta nyugalmokban.

Módosítás dátuma: 2019. július 02. kedd, 09:00 Bővebben...
 

A petrováczi kőkecske

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A petrováczi kőkecske

Bács megyében, Újvidékhez egy postai állomásnyira fekszik egy csinos mezőváros, Petrovácz. Hétezer lelket meghaladó lakosai mind lutheránus tótok, szorgalmas földmívelő nép. A község határa egészen sík, sem dombja, sem erdeje, sem köve.

A múlt század vége felé a petrováczi határban a szántóföldeken egy kő hányódott; mesgyekőnek használták, hol itt, hol ott. A nép élénk képzelme hasonlatosságot látott benne, kőkecskének nevezte. Történt, hogy a petrovácziak, mint fuvarosok Pestre mentek fel. Ott valami úr, ma már megnevezni nem tudják, azt kérdezte tőlök, van-e határukban valami határkő, meg van-e még a kőkecske? S midőn megtudá, hogy ott hányódik, megalkudott az egyik fuvarossal, hogy vigye azt fel neki Pestre. El is vitte.

Az úton sokat tépelődött a paraszt, mire való lesz annak az úrnak az a darab kő? Csak akkor bámult el, mikor az az úr szeme láttára kibontotta a követ, s az teli, de teli volt arannyal. Annak az úrnak elődei, mikor a törökök elől menekültek, abba a kőbe rejték el aranyaikat. Hej ha azt a petrovácziak tudták volna, mit rejt az a kő?

Módosítás dátuma: 2019. július 02. kedd, 09:19 Bővebben...
 

A szinnai kő

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A szinnai kő


Az Erdős-Kárpátok hegyvidékének az a hegyláncolata, mely délkeleti irányban közvetlenül magyar Alföldünket szegélyezi be szép erdei és szőlőivel, Vihorlát-Gutin-nak* neveztetik. Ha Nagymihály felől az országúton Szobráncz felé halad az utas, éjszakon egy hegy vonja magára figyelmét azáltal, hogy csúcsán valami magas épületféle alkotvány látható. Egy közepén kettéhasadt nagy sziklatömeg az, melyről a vidék népe a következő mondát beszéli.

Boldogan élt a nép a Vihorlát-hegy tövében. A hegy, s az alatta elterülő termékeny sík mindent nyújtott neki, mit csak szeme-szája megkívánt. Szomját oltotta a Jezerónak, annak a kristályvizű tengerszemnek a vize, melyet a jó Isten teremtett gyermekei számára.

Módosítás dátuma: 2019. július 07. vasárnap, 09:23 Bővebben...
 


3. oldal / 6