Hogyan keletkezett a szarvasgomba?

Volt egy szegény favágó, aki épp sült krumpliból álló szegényes vacsorájához ült, amikor egy toprongyos öreg anyóka kopogott ajtajánál és alamizsnát kért. A favágó megosztotta vele a vacsorát és akkor az öregasszony hirtelen gyönyörű tündérleánnyá változott át, és egy pálcikával megérintette a krumplikat, amelyek ízletes feketeszínű gyümölcsé változtak át. A tündér azután így szólott a favágóhoz:

— Menj kertedbe, áss a földben és ugyanilyen gyümölcsöt fogsz találni, amelynek eredetét senki sem fogja tudni.

Ez a gyümölcs volt a szarvasgomba. A favágó teleszedte a gombával kosarát és földesurának vitte, akinek nagyon ízlett a gomba, úgyhogy tanácsára a favágó a királynak is vitt egy kosárral az ismeretlen gyümölcsből. 

A könnyező testvérek

A Szamos és a Körös mondája

Két szép gyermeke volt a tündérnek, az egyiket, a göndör hajú fiút hívták Szamosnak, a másikat, a rózsaarcú leánykát Körösnek. E kis testvérek nagyon szerették egymást, s édesanyjoknak nagy öröme telt bennök. Őrizte azokat, mint két szeme fényét, hogy baj ne érje őket. A magas Bricsiej hegy aljában egy téres völgy terült el. A völgyet zöld pázsit borítá, feljebb pedig az erdő szélén, ezer meg ezer virág pompázott ragyogó színében, melyek fölött a tarka pillangók űzték csintalan játékukat. Ide küldte játszani gyermekeit a tündér, míg ő a ragyogó ég csillagainak országában, a fényes nap, a halovány hold honában tölté idejét, a hajnal és az alkony pírját hímzé, s a szivárványt szövé. De ott sem feledkezett meg gyermekeiről, őrszeme mindig azokon csüggött, s ha bármily csekély baja lett magzatainak, lenge szellő-szárnyain lerepült hozzájok, megingatta a virágok szárait, hogy a gyermekekhez hajoljanak, megakadályoztatta a pillangókat röptökben, hogy a gyermekek könnyebben hatalmukba kerítsék azokat; kedveseinek játékát ne zavarja semmi.

Volt azonban a tündérnek egy régi ellensége, a Vihar. A tündér szép volt, a Vihar meg szerette, szerelme után esengett. De a tündérnek volt már egy választottja; azt igen-igen szerette, azt elhagyni nem akarta. A Vihar kosarat kapott. A szegény tündérnek ezért volt a Vihar ellensége. A Vihar rosszlelkű volt, azért táplált ellenségeskedést ok nélkül. Az ellenségeskedést pedig átvitte az ártatlan gyermekekre is. Ha már az anyát belefáradt bosszantani, hogy szürke felhővé fosztotta szét a tündér szőtte hajnal pírját vagy hogy ketté szakította valami fekete felhőgombollyal a szép hímzésű szivárványt, ha már ezekbe beleunt, fogta magát, s a göndör hajú fiút és a rózsaarcú leánykát bolygatta, zavarta nyugalmokban.