2015. április 19. vasárnap, 09:32
Andrásfalvy Bertalan
A hagyományőrzők küldetése
Minden ember tudni akarja, mi miért, milyen okból és célból történik, jön létre, mi az értelme valaminek. A kérdés jogos, fontos: mi a hagyomány, miért kell azt őriznünk?
Hagyományon most nem a reánk maradt anyagi dolgokat értjük, hanem a műveltségbelit, a kulturális hagyományt. Így az első további kérdésünk az, hogy mi a kultúra, mit jelent a műveltség? A néprajztudomány ezt úgy határozza meg, hogy a kultúra az ember szükségleteinek kielégítésére létrehozott eszközök és módok összessége. De mit kell szükségleten értenünk? Egyszerűen mindazt, ami nélkül nem élhet az ember, a társadalom: anyagok, eszközök, cselekedetek, módszerek, kapcsolatok, körülmények. Nehéz lenne felsorolni ezeket; élelem, levegő, lakás, ruházat, kapcsolat, és ezeken belül például az élelemben kell legyen fehérje, zsír, szénhidrát, vitamin, nyomelemek, rostanyagok, s mindez kellő hőmérsékleten, tisztaságban, hozzáférhetőségben és mennyiségben. A történelem során lassanként ismerte fel ezeket a tudomány, de a népek, anélkül, hogy tudatában, ismeretében lettek volna az összes létfontosságú szükséglet kielégítésének módjával, öntudatlanul, a hagyományt követve, kielégítették azokat. Azok a népek, melyek nem tudták kielégíteni szükségleteiket, már nem léteznek, elpusztultak már. A tudomány ugyan felismert sok létfontosságú szükségletet, de ugyanakkor számos, fel nem ismert szükséglet kielégítetlen maradt, mert feleslegesnek ítéltek sok mindent, ami azelőtt kielégített volt. Ezek közé sorolhatók többek közt az emberi kapcsolatok is. Kapcsolat az ember és a másik ember, ember és az Isten, ember és a természet között.
Módosítás dátuma: 2015. április 28. kedd, 07:38
Bővebben...
2015. február 21. szombat, 10:05
Kurucz Ildikó
Rend, mint örökség
A kultúra, a műveltség az antropológia vagy néprajz értelmezési kereteiben – nagyon leegyszerűsített megfogalmazásban - egy adott korszak társadalmának szellemi és anyagi értékrendje, az azt létrehozó emberi közösség szükségleteinek kielégítésére létrejött eszközrendszer. Létrehozója tehát a szükség, az igény, éltetője pedig az azt egyezményesen elfogadó közösség, melynek saját létfennaratására a kultúrát létrehozta és adaptálja a változó körülményekhez. (lásd bővebben: Magyar Néprajzi Lexikon) A természeti népek, vagy akár a természettel harmóniában élő parasztság kultúrája olyan teljes, az élet minden területére kiterjedő, örök érvényű emberi szükségleteket kielégítő eszköztár, mely évszázadok alatt kristályosodott ki, az adott közösség értékrendjének megfelelően. A testi, lelki, szellemi és érzelmi szükségletek kielégítésének módját rendkívül komplexen hordozza, miközben folyamatosan alkalmazkodik az aktuális társadalmi és természeti kontextushoz. Az életben maradáshoz szükséges adaptáció az élővilágnak éppúgy sajátja, mint az emberi közösségeknek. Az ember azonban a természetes kiválasztódás helyett kultúrájának segítségével idomul környezetéhez, fejti ki környezetalakító tevékenységét. „A hely, a környezet és a kor, az idő megszűkíti az ember lehetőségeit, de végső soron mégis a végetlenül sokoldalú és találékony ember játékos egyéniségétől függ, miként teszi azt elődeinek tapasztalataira, vagyis a hagyományra támaszkodva.” (Andrásfalvy 2004a: 97.)
A hagyomány szót ma kiterjedt értelemben használjuk, olykor helytelenül. Tudományos értelemben a hagyomány „a közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája. A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele; az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, amennyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják (pl. a nyelv), amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle típusú (szociális, etnikus) közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését… A hagyomány nem egyéb tehát, mint e szimbolizált jelrendszerek összessége. Helytelen az a néprajzi irodalomban megtalálható gyakorlat, amely a hagyomány köznyelvi értelmét megszorítás nélkül elfogadja, az „ősi”-vel, „örökség”-gel, a tudományszak kutatási tárgyával azonosítja.” (Istvánovits 1979: 393.) Ennek ismeretében jelen gondolatmenetben legfőképpen annak a magyar paraszti társadalomnak a műveltségéről és kultúrájáról lesz szó a továbbiakban, mely a Kárpát-medence természeti környezetéhez alkalmazkodva hordozza magán a különböző történeti korok lenyomatát, térben és időben (táji-történeti tagolódás), sőt a paraszti társadalom belső rétegzettségének megfelelően is differenciálódva.
Módosítás dátuma: 2015. február 21. szombat, 10:17
Bővebben...
|
2012. május 30. szerda, 09:32
Szabó László
MAGYARORSZÁGI MEGYEI MÚZEUMOK A TUDOMÁNY SAJÁTOS MŰHELYEI
A megyei múzeumi szervezetek létrehozásának eredeti célja
Az 1950-es években már gőzerővel folyik a társadalom tulajdonviszonyainak, intézményrendszerének átalakítása. Érintette ez a múzeumügyet is. Az addig többnyire városi vagy egyházi, illetve civil szervezetek kezében lévő gyűjtemények, sőt néha magángyűjtemények is köztulajdonba, azaz állami tulajdonba kerültek. „1949-ben alakult meg a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, hogy a közgyűjtemények állami kézbevételét elősegítse, új múzeumi rendszert alakítson ki. Ez a központi szerv, majd az 1953 után a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, s ennek jogutódai koordinálták a múzeumi munkát. Egységes szervezeti rendszert igyekeztek létrehozni, központi keretből pénzt juttattak gyűjteménygyarapításra, kiállítások rendezésére, s szakfelügyelet segítette a nyilvántartás, s általában a múzeumi munka egységesülését..” – írja 1989-ben Selmeczi Kovács Attila. (Selmeczi Kovács A., 1989. 307.) Alig másfél évtized múlva ez a központosított rendszer ismét átalakult. A MOK és a minisztérium bábáskodásával megteremtettek egy erősen központosított, némileg mégis decentralizált múzeumi hálózati rendszert, amely 1963. január 1-től kezdte meg működését. Hasonló módon szervezték meg a levéltárak, könyvtárak és a művelődési házak szervezetét is. Ezzel a közgyűjtemények történetében új korszak kezdődött, s ez a nagy múltú megyerendszerre épült.
Megyénként alakítanak ki egy-egy központot (rendszerint a megyeszékhely), s a kisebbeket (tájmúzeumok, városi múzeumok, helytörténeti gyűjtemények, emlékházak, helyben megőrzött műemlékek, stb.) ezeknek rendelik alá. Ez egyfelől nyereség volt a közgyűjtemények számára, mert addig soha nem látott anyagi támogatásban részesültek a múzeumok. Mindenütt kialakították az egységes nyilvántartást, szakemberek vették át a gyűjtemények kezelését, rendszeres továbbképzéseket szerveztek, közös feladatokat rendeltek el (pl. műhelyek, tárgyegyüttesek gyűjtése, tematikus kiállítások rendezése).
Módosítás dátuma: 2012. május 30. szerda, 11:07
Bővebben...
2011. december 11. vasárnap, 07:58
Szabó László
A MUNKA AZ EMBER SORSA
Másfél esztendeje annak, hogy a jelenlegi kormány elsöprő többséggel kormányra jutott azzal a programmal, hogy a magyar jövőt a nemzet egyetemének munkájára kívánja építeni és ebben a nemzet létét érintő nagy akcióban mindenki – az ellenzékére is – segítségére, odaadására számít. Ez az egyetlen kibontakozási lehetőségünk. Látszólag azóta nem sok minden történt. Egy azonban napnál világosabbá vált: külföld segítségére nem, de akadályozó lépéseire annál inkább számíthatunk. Megint magunk maradtunk. Az is világossá lett, hogy sokan még mindig nem értik miről van szó, s még kevesebben, hogy mi is a munka. Az alábbiakban erre szeretnék emlékeztetni minden rendű-rangú embert!
Munka szavunk szláv eredetű. A szláv szó eredeti jelentése 'kín, gyötrelem'. Másik rokon értelmű szavunk a dolog, dolgozni az óegyházi szlávban 'tartozás, kötelesség, adósság'. Mind a kettőnek ’függő helyzetben, kényszerből végzett tevékenység’ értelme volt. A robot-ot ugyan a németből vettük át, ahol szintén kényszerből végzett, parancsra tett munka 'úrdolga' jelentésű volt, de ez a németbe, hasonló értelemmel szintén a szláv nyelvből került át. Csinál szavunk, szintén a szlávból származik. Ennek már nincs terhet jelentő jelentésárnyalata. A 'csinál' jelentésű tesz, tevékenykedik finnugor kori örökségünk. A tev- tő rokon nyelveinkben is fellelhető, de nincs kínt, terhet jelentő árnyalata, mint a munkának, noha jelentés-bokrai számosak a szó nagy múltja miatt. Az alkot az ugorkori szórétegünkhöz tartozik, s 'létrehoz, összeköt, hozzáidomít, bővít, gyarapít' jelentései a rokonnyelvekben is megvannak. Van még egy idetartozó szavunk a bizonytalan eredetű teremt, amely szintén az alkotásra, sőt a Halotti Beszéd szerint az isteni alkotásra vonatkozik.
Módosítás dátuma: 2013. december 18. szerda, 09:45
Bővebben...
|